2015. szeptember 22., kedd

VAN BELJEBB...

   Megyek beljebb a fák sűrűjébe, a félhomály tartományba, lépteim alatt száraz avar zörög. Keresem a zugom, a nekem szánt helyet, egy vackot a vackorfák közt, mohaágyat. Bújok, mert nem jó, valami nagyon nem az, magamat zaklatom a mondvacsinálással, a gondjaim túlnőnek, hová leszek eleresztve, ha nem fogom a kezem sem? Bazdmeg, annyi út... őrület, megpörkölt öröm szúrós szaga leng. Mi van, ha tévedek, ha eltévedek, ha többé nem léphetek, ha leteper? Baromság ez az egész, hogy majd megúszhatjuk józanon, röhögnöm kell, hogy több leszek, hisz dehogy, fogyok-apadok... lassan senki sem vagyok!



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése