A SZÉKELY, A BEATNIK MEG A MURAKAMI

   Jelenésem van a bankban, vannak előttem, várnom kellene, tegye, aki ráér, irány valami könyv közeli hely. Túlélési stratégia. Belép, köszön, három lépésben körbeér;nevéhez híven pirinyó a Pirinyó antikvárium. Nem is keresek, megtalál majd, aki jönni akar velem. Így van, Nyírő József Uz Bencéje szinte kiköszön szorult helyzetéből társai közül. Fél arrébb csosszanás, nini, Jack! Olvastam már, de nincs saját példányom, gyere! És hogy mennyire érdekes az élet/hogy, te nem úgy találod? Ja, értem, nem vagy fogékony az apró rezdülésekre.Ammánbaj!/, közlik velem, e két könyvet tegnap hozták be. Nem sokat időztek itt, és tuti nem véletlen biccentettek rám, vagy szóltak hozzám. Tegnap még a kelő nappal szemben sétáltam a Rába töltésén/igen, még mindig, nem tudom megunni, ez van, lásd be, megszokások rabja vagyok/, és bizony azon gondolkodtam, nem kellene tenni mást, csak menni és menni, ki a világból, be a világba, cél nélkül, csak egyszerűen lenni az úton. Mindig az úton. Erre ma Kerouac leghíresebbje...
  Vissza pénzem házába, sorszám húz, leül, Jack a kézbe. Pont ide illik! A lázadó a pénz templomában. Ide a bökőt, hogy ilyet még nem láttak ezek a falak. Fel kéne olvasni belőle a kiskosztümös szorgos méhecskéknek. Három évente esedékes kérdőív nem értelmezhetetlen, de nekem értelmetlen kérdéseire kellett választ adnom, agitálnak, fizessek többet kártyával, fektessek be...hékás, Jack van nálam, és nem félek használni. Meg Uz Bence! Vajon őket mire lennétek képesek rávenni? Fogyasszanak, feleslegesen a feleslegből! Tömegesen a tömegben? Hagyjuk, hagy menjek, pá!
  Van még másfél szabad órám a következő buszig, ami hazavisz. Atyagatya, már megint egy könyvesbolt előtt állok! Ne menj be, az istenért, veszélyes! -Murakami Harukit keresek!-mondom már bent. Van is négy kötet, egyre futja, épp hogy a büdzséből/ja, hogy lehetne kártyával is fizetni?/ Gyorsan összeadom fejben a könyv árát meg a hazajutás díját, még egyszer beleszagolok a könyv lapjai közé, hogy az elcsábulás végleges legyen. Finom illata van! Két darab papír és a sok, egybekötött papír gazdát cserél.Egy napi keresetem árán, sebaj, oly régóta vágyom rá, megérdemlem. Meg is simogatom. Persze, ez csak könyv, egy tárgy, ugyan már, nem lehet érzelmekkel közeledni felé. Én aztán végképp nem, csak a kezem rátévedt! 
  Olvastam a buszon, olvastam a bankban, olvastam még a pályaudvaron, majd a buszon újra. Én, egyedül, ha jól láttam.