KÖNYVEK KÖZT KÖNNYEDÉN.

   Egy hete már, hogy a szabadság édes ízével a számban ébredek. Nem kell a kötelesség oltárához járulnom, testem és lelkem egy csipetnyi darabját áldozatként felkínálni. Tevékenyen repülnek a napok, hajnali séták, horgászat, könyvek-volt nap, hogy 300 oldalt tettem magamévá. Néha épp ez a baj, hogy falok. Habzsolok. Zabálok. Betűt.
  Nekem a könyv attól lesz könyv, hogy elolvasom. Néha persze jobb lenne nagyobb odafigyeléssel, ízekre szedve, kielemezve/egyenlőre ez csak afféle halványan derengő belső kényszer/. De akadnak mások, akik nagyobb hozzáértéssel megteszik ezt, és nem csupán megteszik, de közzé is teszik, bepötyögött keresőszavak mögött ott lelem a véleményeket, szubjektíven. Ahány könyv, ahány olvasó, annyi olvasat. Így van jól! 
  

   Nekem nagy van;nagy könyvespolcom. Olyan faltól falig, padlótól plafonig. Csak még foghíjas, bár erősen dolgozom az üres polcokon. Már hogy megtöltsem őket könyvvel. Ám bármennyire is élnék anyagi gondtalanságban/a könyv nem fán terem, azért bizony pénzt kell adni/, nem vennék magamnak raklapszám könyveket. Nekem a könyv olvasottan lesz könyv! A még el nem olvasottak az íróasztalomon pihennek, várva sorsukat. Olvasottan kerülnek át a polcra, társaik közé. Gyakran leveszem őket, beléjük lapozva, szagolva:-Nyugi, hamarosan sorra kerültök!
  Könyveket tartani, gyűjteni felelősség is, gondoskodni illik róluk. Néha bizony le kell szedni, le kell takarítani őket. Nem kis meló. Rakódik rájuk por, mögöttük pókháló szövődik. Bár engem a pókháló, diszkréten a sarokban nem zavar. Volt a szobámban már lódarázs meg füstifecske is! Berepültek.
   

  Fura csontváz a polc könyvek nélkül. Vissza is pakolom őket, akkurátusan, szépen egy vonalban álljanak. Gyakran rajta felejtem a szemem, ébredéskor az első, amit meglátok. Aztán, ha már ennyi könyv megfordult a kezemben, böngészni kezdek. Online. Régen látogatott antikvár oldalról a délelőtt folyamán kiemelek magamnak vagy kétszázat. Kell, mind! Szépen, lassan! Néha elég, ha csak a könyv borítóját látom. Épp ezért-na meg a mocskos anyagiak végett-látogatok antikvár oldalakat. Bámulatos könyvborítókat produkáltak anno. A grafikus, rajzolt borítók a gyengéim. Ahogy lapozom, szembejönnek a már olvasott írók további művei, és persze mindig fedezek fel újakat. Nekem újakat.  
  Asszem, kezdődik,valami belső zsongás, kényszeresnek tűnő bizsergés. Ott a kosár-ikon, tedd bele, ne lacafacázz! Jó, jó, de meg kellene várni a fizetést! Foglalkozol ilyen szamárságokkal?! Tudom, hogy kellenek azok a könyvek, érzem rajtad! Ot van például Az alkalmi turista, mióta is vágysz rá? Tök korrekt ára van, gyerünk! Az az! Tudtam én, hogy jellemes vagy! Nézd, Saul Bellow Henderson, az esőkirály-a! Finom, mi? Kéne, mi? Remek, pakold a kosárba! Imádom az ízlésed, a Kramer kontra Kramer-el szemezel? Na, úgyis megveszed! Vladimir Páral? A múltkor a Moly-on utánanéztél, emlékszem! Egyet tőle, csak úgy próbaképp! Remek, belelendültél. Tanidzaki Dzsuniciro: Egy hibbant vénember naplója-tudom, neked ennyi elég is! Na, még kettő, a lúd kövérségéhez! Büszke vagyok rád! Még egynehány kattintás, cím rendben, most szépen leütöd a Rendelés véglegesítését! Mondom, leütöd! Ugye, mennyivel jobb!?  Sosem leszek veled teljes mértékig elégedett, egykomám! Máris azon izgulsz, mikor érkeznek meg. Kellett nekem könyvet adnom a kezedbe. Felfordult tőle az életed nyugodt folyása. Így jártál!