2013. január 28., hétfő

ZOÉ VALDÉS:APÁM LÁBA

KUBA.
Lássuk csak: Buena Vista Social Club, Hemingway pecázik, salsa, szivar, Che és Fidel, valami rakétaválság, egy Disznó nevű öböl, és ha jól tévedek, Kuba partjainál emelkedik ki Halle Berry a tengerből egy amúgy felejthető üldözős filmben, örökre beírva magát a filmtörténetbe. Nagyjából ennyi nekem Kuba.
Persze, tudom jól, a szigetország nem csupán ennyi. Mint sokunk világképét, így az enyémet is az olvasmányaim alakítják, kubai írótól meg eddig nem olvastam, valami rémlik a Papától Szigetek az áramlatban című regényéből. Mitagadás, belecsaptam a lecsóba becsületesen.
Zoé Valdés regénye erős írás, megrázni szándékozó képekkel, bár engem a vér, a szar, a brutalitás nem talált el. A sorok mögött megbúvó tartalom annál inkább. Jóformán csak csupa mosoly kubaiakat láttam, de tudom, Castro gyermekeinek minden okuk meg van a búra. Egy gyönyörű ország, légvárakat üldöző félbolond vezetőkkel. Elszabott egyenruhában végeérhetetlen beszédeket mondó, dörgő tapsot bezsebelő fura fazonok a pulpituson, a XX. század karikatúrája csodás környezetben. Megölt, megnyomorított lelkek táncolnak és énekelnek az utcán, roncsautók közt.
Hősünk, Alma Desamparada, ha lehet, még hányatottabb sorsú, apa nélkül nő fel egy antianya mellett. Egyet tud csupán: nemzője lába olyan, mint amin ő jár. Csodával határos módon éli túl a gyerekkorát, keresi a lábat a hozzátartozó apával. Almával sötét bugyrait járjuk a létnek, ott forgolódunk, ahol az ember már nem ember, csak húsmegvér!
Egy valamiért érdemes reggelente felkelni, és új napot kezdeni a pokolban:valahol ott van apa, akit meg kell találni! Apa megtaláltatik, Alma férjhez megy a kubai elit egy tagjához, elitférj meghal, Alma gyereket vár, aztán csónakba száll, egyedül menekül a pokolból. Menekül, ahogy sok honfitársa, vállalva a halált is, csak el Kubából. Inkább a lélekvesztő, mint a végleg elvesző lélek!
Zoé Valdés, bár hazáját kénytelen volt elhagyni, szereti Kubát! Azon írók egyike, akik élő lelkiismeretei hazájuknak. Mert nem az otthont hagyták el, csupán annak azt a fertelmes állapotát, amellyé sokat dumáló, ám tenni képtelen vezetői tették. Bármennyire is sötétre festi mindazt, amit elhagyott, hitét a szebb holnapban sosem veszti el, egy eljövendő generáció szebb Kubájáért harcol minden lélegzetvételével. A haza a szívben van. Dobogjon az a szív bárhol!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése